Depresszió - Blog Posts

Az emberek teljesen megváltoztak... Már nem látok bennük SEMMIT, csak szimpla rosszindulatot.✨

Miért nem lehetek én is boldog?

Napról napra jobban gyűlölöm magam.

Miért nem veszi észre senki a néma segélykiáltásom?

Teljesen üres vagyok...

Egy dolgozó anyának nincs karácsony. Szolgálni kell ma is. Szivesebben döglenék a tv előtt vagy olvasnám a csodaszép könyveket kicsit. De ma is sütök-főzök kicsit. Este mostam mert 4 ember után rengeteg a szennyes. Du.megyünk anyamhoz,holnap du moziba aztan indul a munka újra. Csak a naptár írja hogy karácsony van.

Egyszer jobb lesz

„rend”

a nadrágok, meg a pulcsik lassan átveszik a szőnyegem szerepét.

ahogy zokniban lépkedem ezen a kötött, változatos anyagú szőnyegen, eszembe jut:

lehet rendet kéne tenni ebben a fejben, ami az enyém.

idő-paradoxon

az idő sebeket gyógyít be.

az idő sebeket képez.

ezeknek bejön a modern meg minden ami más;

ami egy kicsit kitűnik.

de nem fogok hazudni, nekem is az imponál a legjobban, ha valaki igazán kitűnik; ha mer kitűnni.

ha nem is sokkal másabb, mint a járda bal szélén sétáló két seregnyi, egymás háta mögött összesúgó tini, de

hasonlítson rám, mert ez nekem imponál.

legyen két fokkal érdekesebb, mint én vagy, mint mások – nem igazán érdekel – szeresd a modernt meg minden mást. de leginkább engem.

meggybor ajkak

a napfényben vörösbarnának látszó íriszeim siklanak végig vérpiros ajkaidon, melyeket kémlelve csakis az jut majd eszembe – akárhányszor gondolok rá – hogy vagy a vér okozta fémes ízt vagy éretlen, de mégis rejtélyes cseresznyét érzek a számban. száraz, fakó vörösbor. csókod, mint a meggyboros üveg szája. édes, keserédes, félelmetes, halottaknak szédületes.

magány

nem tudom pontosan ki az a magány, de hallottam már róla. fekete alak, csuklyás fickó, de a kapucni alatt mindig mosolyogva vár rád. tudja, hogy nem örülsz neki, de együtt tudsz élni a gondolattal, hogy ő igenis létezik. nem egy ember a sok közül, akit nem kedvelsz sőt, gyűlölsz. nem fogod tudni megsiratni, provokálni, kiakasztani. ő a magány. így emlegetik és így ismerjük már több milliárd éve. több milliárd éve, téged pedig mégis most talál meg... szemét dög. de mosolyog, fogadd tárt karokkal, majd ha megvendégelted és adtál neki a lelkedből pár szakasztott darabot, kísérd el az ajtóig és csukd rá a kisujjára. ő a magány, kibírja.

- adj teret.

- te vagy a tér.

Túlgondolás

Nem mondok senkinek újat azzal a szóval, hogy "túlgondolás". Sokan hajlamosak vagyunk rá akármilyen ok nélkül. Néha pedig olyan dolgokat is túlgondolunk, amiken egyáltalán nem kéne pörögni, hisz biztos pontok az életükben. Többnyire. Vagyis ezt hisszük. Néha csak vagyok és azon tűnődöm mi lenne, ha te nem lennél az életem része. Olyankor minden elhomályosodik. Olyan, mintha egy másik dimenzióban lennék, ahol én, én vagyok. Csak épp nélküled... És ezen a helyen, ebben a dimenzióban... Nagyon, nagyon, de nagyon szomorú vagyok.

Valahol leragadtunk az igen és a nem között. Mi vagyunk a biztos "talán".

⁰²⁰Élnél, vagy halnál értem?

megfulladni

a karjaid között

szerelmedben

⁰¹¹Ahogy a bőröd az enyémet súrolta.

⁰⁰⁸Olyan vagy nekem, mint az oxigén. Lassan megfulladok nélküled.

⁰⁰⁵Fojts meg a szereteteddel.

Basszus, neked megengedem. Gyere és törd össze a szívem. Millió darabra, kérlek...

I sit here alone I don't need nobody now💔

~BANE-Scarlxrd~

Fiatalon depressziósan a drogok adnak kiutat de legyengítenek a pirulák.

~Manuel~

~ Mondd csak...

Szép az elmém, a lelkem?

Azt hiszem, ezeken kívül semmi másom nincsen...

Nem tudom mit tennék, ha netán valakinek igazán megtetszenék, bejönnék (bár ettől aligha kell féljek). Legyen kölcsönös az érzet vagy sem, attól tartok, hogy csak fájdalmat és csalódást okoznék. Őszintén szólva, nem tudom mit csinálnék. Vágyom a kötelékre, a szerelemre, barátságra, elfogadásra, megértésre és egyebekre tényleg, de már nem látom realitását ennek az egésznek...

/ vajon hagytam-e bármi hasznosat hátra a sebeken kívül... /